2017. december 15., péntek

Top 10 kedvenc karakter 2017

 Az elmúlt néhány évben sajnos csökkent az olvasott könyveim száma, de idén újult erővel és lelkesedéssel vágtam bele az olvasásba. Rengeteg kedvencet avattam, és most úgy döntöttem, meg osztom veletek, mely szereplők lopták be magukat legjobban a szívembe. Jöjjenek hát a 2017-ben olvasott könyveim legjobb karakterei. :)





10.

Twist Olivér

Nagyon szerettem Olivért, mert annyira ártatlan és tiszta szívű gyerek. Néha nagyon megrázó volt hányattatott sorsáról olvasni, tudva, hogy tényleg voltak gyerekek, akiknek ilyen élet jutott és juthat akár most is. Mégis egy kalandokkal, fordulatokkal teli könyvhöz volt szerencsém, és az egyetlen, amiért Olivér a tizedik helyre csúszott az az, hogy sokszor inkább volt passzív szereplője a történetnek, így a jelleme számomra -  a fent leírt tulajdonságokon kívül - annyira nem bontakozott ki.



9.  

Fabyen

 

Amikor Krencz Nóra Megszámlálhatatlan című trilógiájának első kötetét a olvasni kezdtem, egyből beleszerettem Fabyenbe. Nem egy nagy hős, nem bátor, még rettentően eszesnek sem mondanám. Egy szürke kis figura, aki a szőke hajával, esetlenségével és gyerekes humorával egyszerűen sodródik az eseményekkel. Vágytam már egy ilyen hősre, akinek nincsenek agy drámát az életében, nem hajtja valami magasztos cél. Fabyen igazi felüdülés volt a sok komoly, világmegváltó hős után




  8. 

Triar

Bevallom félve vettem kézbe Bogár Erika Tullia meséi című könyvét. Ez volt az első kortárs regény, amit olvastam, és nem tudtam, mire számítsak, de Triar története magával ragadott. Ebben az ősmagyar miliőt idéző fantasy világban, ez a nyegle kis kamasz, akinek egykor majd apja trónját kellene megörökölnie a szemünk láttára válik erős harcossá, megtört férfivé, a birodalom őrzőjévé. Fantasztikus jellemfejlődés az övé. Személye olyan, mintha csak az ősi legendákból lépett volna elő. Megfoghatatlan, szinte kiismerhetetlen, de valahol hinni akarom, hogy létezett.



7. 

Catherine Elwood

Jöjjön egy hölgy is a sorban. :)
M.G.Brown Rózsaszirmok sorozatának (Kavargó Rózsaszirmok, Vérvörös rózsaszirmok) főhőse egy olyan lány, aki szinte kilép a lapokról, annyira emberi. Nagyon eszes, de sokszor remekül titkolja, érzelmes, és minden adottsága megvan, hogy nagyszerű ember, sőt nagyszerű hős legyen. Döntései azonban sokszor rettenetesen rosszak, és hiába a remek adottságok, ő csak sodródik, és közben szenved saját oktalansága miatt. Mégis közben lassacskán felnőtté érik, és bár bolondos lénye nem szűnik meg, idővel úgy érezzük, talán lassan el merjük engedni a kezét. merthogy ő az a fajta szereplő, akinek legszívesebben végig szorítanám a kis kacsóját, csak, hogy orra ne bukjon. 
Egy bolondos, mégis komoly leányzó, akinek az életén és kalandjain biztosan jókat fogunk szórakozni. :)


6. 

André Lothario Lindmann

 

Az idei olvasmányaim legambivalensebb karaktere. Egyszer imádom másszor gyűlölöm, és épp ebben rejlik Rio titka. Gabriella Eld szereplői egyébként is kívánkoznak egy ilyen tízes listára, mert eredetiségük tagadhatatlan. Az Emlékek Jordan számára és a folytatás, a Remények Jordan számára vámpírja azonban magasan kiemelkedik (Jó tudom, néhányan nem őt mondanátok, higgyétek el, szoros volt a verseny ;) ... ) Rio kegyetlen és hidegvérű, sokszor kifejezetten önző, mint valami náci tiszt (ahogy az írónő emlegeti), mégis nélküle aligha jutnának előrébb a történet karakterei. Helyén van az esze, és bár nem mutatja, valahol a szíve is. Egy megkeseredett figura, aki egyszerre példakép és közutálat tárgya. Hát hajrá Rio! Kiváncsi vagyok mi lesz veled. ;)

5. 

Frederic Henry

 

Hemingway Búcsú a fegyverektől című művének főhőse sem a tipikus hős típus, aki egyből belopja magát a szívünkbe, mégis emlékezetes, és én hamar megkedveltem őt. Egy fiatalember, aki - talán mert unalmasak voltak a tanuló évek - önkéntesként belép az I. Világháborúba Olaszországban. A háború megkeseredetté, közönyössé teszi. Iszik, mindig más nővel van, tulajdonképpen elsőre nem egy szimpatikus karakter. Frederic azonban tökéletes ábrázolása annak, mivé válhat az ember egy ilyen pokolban. Ha kell önfeláldozó, mégis első sorban a saját bőrét menti, ha teheti. Sajnáltam, együtt éreztem vele, és mindezek ellenére szerettem is, mert bár jelleme hagyott kivetni valókat maga után, mégiscsak csak egy jobb sorsra érdemes fiatalember volt.

4. 

Hanneke


Ismét egy lány, aki csak hajszállal maradt le a képzeletbeli dobogóról. A kék kabátos lány (Monica Hesse) főhőse, nem mindennapi ifjú hölgy. Egykor gimnazista volt, szerelmes, teli álmokkal, aztán jöttek a németek, és neki egyik napról a másikra hullik darabokra az élete, ám Hanneke leleményes. A megszállt Amszterdam utcáin tiltott árukkal kereskedik, ha kell, elterelésképp flörtöl  a náci járőrökkel, udvariasan végighallgatja az öreg néni történeteit, és igyekszik betartani saját szabályait, hogy életben tudjon maradni. Erős női karakter egy sötét és kegyetlen világban. Folyton vívódik, hogy vajon meddig mehet el az önzetlenségben, és meddig nézheti a saját érdekeit. Mi ma talán nem értjük a helyzetét, ne is értsük meg soha, de érdemes megismernünk a történetét, és egy kicsit eltöprengenünk rajta.

 

***

 

3. 

Ambrózy Richárd

 

Ha egy szereplő 80 oldalban le tud venni a lábamról, akkor nem kérdés, hogy helye van egy ilyen listán. Ambrózy báró antiszociális, arrogáns jelleme olyan, ami nagyon közel áll hozzám. Az életben mondjuk lehet nem kedvelném az ilyen férfiakat, de a regények lapjain mindig jó olvasni, hogyan nyílnak ki lassan, és mutatják meg, hogy szúrós megjegyzéseik, cinizmusuk, szarkazmusuk mögött érző szívet rejtenek. Richárd remek hős, akinek minden megszólalását és megmozdulását szórakoztató olvasni, remek megfigyelő, remek nyomozó, és van egy "apró" kis testi hibája, ami még különlegesebbé teszi. Alig várom hogy a teljes sorozatba belevessem magam.


2. 

Kell Maresh

Nos őt nem lehet nem szeretni, kis híja volt, hogy nem az első helyen landolt. Ismét egy zárkózott, esetlen hős, aki ráadásul antari. (Milyen menő már hogy utazni tud a Londonok között. :) ), ja és vörös haja van... Kell már akkor megfogott, amikor még bele sem kezdtem az Egy sötétebb mágia olvasásába, és bevallom féltem is, hogy csalódni fogok, de csak jobban megszerettem oldalról oldalra. És még hol van a trilógia többi része. Nagyszerű karakter, aki szépen lassan nyílik meg az olvasók előtt is. Kicsit morcos, kicsit magának való, igazi csodabogár, és épp ezektől olyan imádni való.

1.

Nemecsek Ernő

Sokat gondolkodtam a lista sorrendjén, mert az itt felsorolt szereplők nagyon belopták magukat a szívembe, és nem volt könnyű rangsorolni őket, mert mindegyik értékes, és véleményem szerint olyan karakterek, akikről érdemes hosszan beszélgetni. Persze vannak köztük, akik a női lelkemet is simogatják, de azért igyekeztem nem ilyen felületesen gondolkodni.
A fentiek miatt éreztem úgy, hogy A Pál utcai fiúk  kis hőse az, aki igazán megérdemli az első helyet.
Önfeláldozása egyik fenti karakterhez sem fogható. A tiszta gyermeki és játékos lélek, kinek a szívébe ne lopná be magát?
Nemecsek karaktere csodásan jelképezi, milyen is a "hazaszeretet" , milyen állhatatosan a végsőkig küzdeni egy nemes célért. Ő nem csupán egy szereplő a sok közül. Nemecsek szimbólum.


Nos nekem ők voltak, akik valamiképp idén leginkább megérintették a szívemet. Ti nektek milyen lenne a top10-es listátok? :) Hogy álltok  a fent felsorolt szereplőkkel? Van kedvenc közöttük? :)


2017. december 12., kedd

NK Bookclub - Charles Dickens: Twist Olivér

Ha klasszikus irodalomra gondolunk, sokan egyből azt gondoljuk, hogy az csak valami száraz és unalmas olvasmány lehet, vagy olyasmi, ami már túlságosan megkopott, hisz olyan régen íródott. Ám ami klasszikus, nem véletlenül vált azzá, és bizony, bármikor is olvassuk, az értékéből mit sem veszít a mű. Kriszti barátnőmmel novemberben elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat a szépirodalom tengerébe, és azon igyekszünk, hogy mások is megszeressék ezeket a könyveket. Az első áldozatunk Dickens Twist Olivér című műve volt.
Dickens (1812-1870) a XIX. századi angol realizmus egy legkiemelkedőbb alakja. Főhősei mindig az elnyomás ellen küzdenek, a zord és igazságtalan világban. Történetei legtöbbször önéletrajzi ihletésűek, hiszen gyerekként ő is megtapasztalta, milyen a nyomor, miután tizenkét éves korában apja eladósodott és börtönbe került. Copperfield Dávid, Nicholas Nickleby vagy épp Twist Olivér mindannyian a jobb sorsért küzdenek, ahogy küzdött maga az író is. Történeteik tanulságként szolgálhatnak ma épp úgy mint valaha a viktoriánus korban.


*

K: A Twist Olivér történetét felületesen ismertem csak, kiskoromban nem olvastam a regényt illetve egyik adaptációját sem láttam. Volt arról egy elképzelésem, hogy mit fog adni ez a könyv, de ami azt illeti egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam.

N: Olivérrel nekem is hasonlóan indult a kapcsolatom. Mindig ismertem a nevét, de itt gyakorlatilag ki is merült a történet. Néha elkaptam a tévében egy-egy jelenetet az dologházban játszódók közül, azonban egyszer sem néztem végig a filmet. Annyit tudtam, hogy Olivér árva, és az egész cselekményt úgy képzeltem, mint a Copperfield Dávidé, ellenben valami egészen mást kaptam.

K: Nekem nem volt ilyen összehasonlítási alapom, tekintve, hogy Dickenstől csak a Karácsonyi éneket olvastam. Annyit én is tudtam, hogy egy árva kisfiúról szól a történet és hogy egy tolvajbandához keveredik, és azt is hittem, hogy csak ennyi a cselekmény. Dickens viszont mesterien ért ahhoz, hogy addig csavarja a szálakat, amíg mindegyik össze nem ér és teljesen meg nem lepi az olvasót.
Olivér története édesanyja halálával indul és a dologházban töltött keserves évekkel folytatódik. A kisfiú sorsát a boldogtalanság és a kegyetlenség jellemzi; hiába annyira tisztalelkű és ártatlan, a körülötte lévő világ nem kegyelmez neki. Ezek a gonoszságok nehezítik meg Olivér életét, s így kerül az egyik helyről a másikra, míg végül Faginnál és gyermektolvajokból álló bandájánál köt ki.



N: Én azt gondoltam, hogy ebben a könyvben arról lesz szó, hogyan nő fel Olivér, és kerül ki ebből a helyzetből, ehhez képest úgy a történet harmadánál rá kellett döbbenjek, hogy ez a szerencsétlen gyerek tulajdonképpen csak passzív szereplője ennek a történetnek, viszont mégis ő mindennek a mozgatója. Az egyébként tény, hogy Dickens zseniálisan keveri a lapokat, és nagyon szépen adagol mindent, és mindig képes volt meglepni. Sokszor nem az történt, amire számítottam. A végén játszodó események például egészen megdöbbentőek voltak, ami Sikes és a többi rabló szálát illeti. Mintha egy gengszter sztoriba kerültem volna

K: A végén lévő egyes jelenetek miatt valóban kicsit gengszteres lettek a zárófejezetek. Engem az is meglepett, hogy milyen sokszor hagyjuk el Olivér szemszögét, hogy aztán fejezetekkel később visszatérjünk rá.
Az is újdonság volt, hogy Dickens egyszerre mennyire realisztikusan és mesésen is írja a történetet. Gondolok itt arra a realizmusra, ami az árvákról, szegényekről szóló részekről szól vagy Londonról magáról, de közben azért ott az a mesés elem, ami Olivér származását mutatja be. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben micsoda szarkasztikus felhanggal közöl a tényeket.

N: Az elején nekem is furcsa volt, hogy Olivér gyakorlatilag alig bukkan fel egy idő után, ráadásul inkább csak szemlélője és elszenvedője a történetnek, semmint cselekvő hőse.
Dickens stílusát imádom, már a Copperfieldben és a Karácsonyi énekben is magával ragadott, azonban ez a műve messze a legrealistább alkotás a három közül. Kegyetlenül őszinte tükröt állít korának társadalma elé. Élveztem minden sorát, mert mindig volt valami plusz, ami elgondolkodtatott vagy épp keserű mosolyt csalt az arcomra. A sok gonoszságot legtöbbször szinte csak mellékesen vetette oda, ami remekül mutatta be, mennyire közömbös volt a társadalom ezeknek az embereknek a sorsa íránt.
 És ahogy te is mondod, ehhez társul a csodás, mesés elbeszélési stílusa, ahogy lassan, ráérősen vezet minket az úton, elidőzik jelentéktelennek tűnő apróságokon, amiket én imádtam, mert ezektől élt annyira a könyv.

K: A jelentéktelennek tűnő apróságokat említve: nem csak a történetnél időzik el ilyenek semmiségeknél, hanem szereplőknél is. Ezt úgy értem, hogy meglepő volt számomra, mikor kitértünk egy karakterre, ahelyett, hogy Olivérrel foglalkoztunk volna és néhol nem is értettem, hogy most miért ezzel a karakterrel tartunk. De Dickens ravasz, és a végére összefűzi a szálakat, és minden értelmet nyert. A szereplőket említve: a mellékszereplők közül én legjobban Rose kisasszonyt és Harryt szerettem meg és a Vagánynak is voltak olyan részei, amik tetszettek. Neked volt olyan karakter, aki így megfogott Olivér mellett?

N: Olivér természetesen nálam is kedvenc. Ez azt hiszem egyértelmű. Nagyon szerethető, édes, ártatlan kisfiú. :) Szívesen olvastam volna még róla. Harry-Rose páros megmelengette a szívem, üde színfoltjai voltak ennek a kegyetlenül realista világnak. Amúgy Nancy karaktere volt még rám nagy hatással, az ő jellemfeljődése és vivódásai azért megérintették a szívemet.
Egyébként azt hozzá kell fűzzem, hogy még a legkegyetlenebb szereplőkről is szerettem olvasni, mert Dickens annyira élővé varázsolta őket, hogy olyan volt, mintha személyesen találkoztam volna valamennyiükkel.
Azt hiszem összességében elmondhatom, hogy egy fordulatokban gazdag, magával ragadó regényt olvashattam, aminek - hála Dickens stílusának - még a kevésbé izgalmas fejezetek is vittek magukkal. Téged mennyire fogott meg? Olvasol Dickenstől a közeljövőben?

K: Teljesen egyetértek veled, számomra is izgalmas olvasmány volt. Az egyetlen “nehézséget” az olvasás közben az jelentette, hogy az Olivér ellen elkövetett kegyetlenségek olyannyira elszomorítottak, hogy sokszor nem tudtam vele haladni.
Dickenstől még mindenképpen szeretnék olvasni, mert tetszett az írásmódja és ahogy körülnéztem a könyvei között, a témaválasztásai is kiválóak. Bár az is tény, hogy kell egy kis idő ezután a regénye után, és csak a későbbiekben tervezem azt, hogy olvasok tőle megint.

*

A Twist Olivért bátran ajánlom mindenkinek, aki azt fontolgatja, hogy egy kicsit elmélyed a Dickens életműben, mert remek kezdő kötet. De persze azoknak is ajánlom, akik szeretik a húsvér szereplőket, kalandos történeteket, és nem bánják, ha a könyv néha összefacsarja a szívüket.


(A klub következő decemberi ajánlója: A Pál utcai fiúk)

2017. december 11., hétfő

Decemberi olvasmánylista

A tél megint egy olyan időszak, amikor hamarabb nyúlunk egy jó könyvért, hisz hideg van, sokszor jobb ki se tenni a lábunkat a szobából, úgyhogy nincs is jobb, mint bevackolni magunkat a meleg takaró alá, egy gőzölgő teával és egy izgalmas könyvvel. :)
Én már összeállítottam egy decemberi listát, és most megosztom veletek is, hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez. :)

(Ajánlók érkeznek hamarosan)

1. 

Krencz Nóra: Megszámlálhatatlan - A hófehér másvilág

Nóri trilógiájának első kötetét még a nyáron olvastam, és írtam is ajánlót A hordozóról. Szeretem ezt a világot, mert nagyon könnyed, kellemes, a karakterek szerethetők, és az egész koncepció nagyon ötletes és eredeti. Remek téli olvasmány lehet, és biztosan kizökkent majd a szürke hétköznapokból.






2. 

Böszörményi Gyula: beretva és tőr

Ez a kötet az Ambrózy sorozat egy kiegészítő története, és a maga 85 oldalával zseniális. Ez volt az első Böszörményi, amit olvastam, és már alig várom, hogy a teljes sorozat a kezem ügyébe kerüljön. XX. század eleji pesti miliő, izgalmas nyomozás, remek főszereplők. A csodás borítókról nem is beszélve.

3. 

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Kriszti barátnőmmel belekezdtünk a klasszikus irodalmi könyv klubbunkba, melynek egyik decemberi darabja lett Boka, Nemecsek és a többiek története. Érdemes újra kézbe venni ezt a könyvet, mert bizony felnőttként, minden sokkal mélyebb értelmet nyer, és így már érthető, miért is olyan nagy mű ez a regény.

4. 

Colm Toibín: Brooklyn

Még nyáron kezdtem el, de valahogy félbemaradt. Most újra neki álltam, és szinte egy szusszra olvastam el a felét. Kellemes tanulságos történet a felnőtté válásról, elszakadásról, útkeresésről. Olyasmikről, amik mindannyiunk életének szerves részei. Szívből ajánlom a tizenéves és húszas éveik elején járó fiataloknak, mert igazán nekik szól ez a könyv.

5. 

V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia, Gyülekező árnyak

Számomra ez  a két könyv tökéletes választásnak tűnik. Vörös hajú főhős, mágia, London (ráadásul 4!!), viktoriánus miliő. A legjobban várt téli olvasmányok, és nektek is csak ajánlani tudom. A borítója gyönyörű. (Komolyan, néha csak úgy nézegetem, és nem bírom betelni vele. :) )







Ajánlók hamarosan érkeznek a könyvekről, A hó végén pedig egy Top 10-es listával érkezem, Január elején pedig újabb olvasmánylista jön. :)

Jó olvasást kívánok, és mindenkinek Örömteli karácsonyi készülődést! :)


2017. november 20., hétfő

Könyv születésnapi NYEREMÉNYJÁTÉK




Kedves Olvasók!


Hamarosan itt a karácsony, és A változások kora című kötet első születésnapja. Le sem tudnám írni, mekkora öröm, hogy az elmúlt egy évben ilyen sokan olvastátok az első könyvet, és szerettétek meg Henryt, George-ot és a többieket. 🙂
Épp ezért ismét egy nyereményjátékkal szeretnék kedveskedni nektek. 💗🙂

A játék most is egy mini-kvíz, a nyeremény pedig egy  Az elveszett ifjúság  című II. kötet.

A kérdések ezúttal nem a könyvhöz, hanem általában az irodalomhoz kapcsolódnak. Válaszoljátok meg őket, és küldjétek el a megfejtéseket a vilagegykonyv@gmail.com e-mail címre. :)
A válaszokat december 8. éjfélig küldhetitek be, sorolás pedig december 9-én lesz.

Kérdések:

1. Hogy hívják a Hemingway: Búcsú a fegyverektől című regényének főhősét?

2. Melyik híres zeneszerző előtt tisztelgett E.T.A Hoffmann egyik felvett keresztnevével?

3. Melyik Shakespeare mű szereplői Dromio és Antipholus?


+1. (könyves kérdés)
Melyik városban végzi George a papi tanulmányait?


A sorolásban azok vesznek részt, akik mindhárom kérdésre helyesen válaszoltak, vagy volt legalább egy helyes válaszuk, és a bónusz kérdést is megfejtették. :)


                Játékra fel! Sok sikert mindenkinek!💗🙂

2017. november 15., szerda

NK Bookclub, avagy olvassunk klasszikusokat

Ti, hogy álltok az irodalmi klasszikusokkal? :)


Nos nekem egy egészen hosszú listám van arról, miket volna illendő elolvassak, vagy melyeket kellene így felnőtt fejjel újra elővennem, hogy igazán értékelni tudjam. Na és mi lenne, ha kicsit több is lenne ez, mint szimpla olvasás? 

A Christine's Blog bloggerinájával és egyben kedves könyvmoly barátnőmmel  arra vállalkoztunk, hogy belevágunk egy közös könyvklubba, aminek a lényege, hogy mi és reményeink szerint ti is jobban megismerjük a nagy klasszikusokat. 

Az NK BookClub mindkettőnk blogján fellehető rovat lesz majd, ahol minden hónap elején kihirdetjük, melyik két esetleg három könyvet tervezzük elolvasni. Az olvasáshoz ti is csatlakozhattok, sőt szeretnénk, ha minél többen velünk tartanátok. :) Aztán mi írunk minden könyvről egy közös értékelést, ami alatt jól kivesézhetjük ezeket az irodalmi remekeket. A lényeg, hogy olvassunk, művelődjünk és jókat beszélgessünk.
A moly.hu-n már van egy külön zóna, ahol majd közöljük az aktualitásokat.

2017. november 4., szombat

Amit Brian Hanniganről tudni kell

Az Új idők hősei című kötetben tovább folytatódnak Henry, George és a többiek kalandjai, és a már jól ismeret szereplők mellett felbukkan néhány új is, akiknek majd fontos szerepük lesz. Közülük egy kapta meg azt a tisztet, hogy kapásból a kötet egyik szemszögkarakterévé lép elő, ő pedig nem más, mint Brian Hannigan.


Na, de kicsoda is ő? Íme néhány tudni való. :)



Brian egy yorkshire-i gróf, Lord Richard Eastfield másodszülött fia. 1885 november 15-én született. Bátyja,  a későbbi Lord Eastfield már felbukkant A változások korában is, sőt Brian neve is felemlegetődött.
Érdemes tudni róla, hogy mivel címet nem örökölt, 14 évesen a tengerészethez küldték, ahol 6 éven át szolgált, és közben bejárta a félvilágot, így szert téve igen hasznos kapcsolatokra. Brian életrevaló, vagány fiatalember, aki gyakorlatilag a jég hátán is megél. 20 évesen ott hagyja a tengerészetet és egy ideig Amerikában bolyong, majd Indiában, ahol megismerkedik a repüléssel, és pilótává képzi magát. 1911-ben tér haza, hogy halálos beteg apja mellett legyen, akihez szoros kötelék fűzi. Miután Lord Eastfield meghal, Brian egy ideig Londonban marad, majd Marokkóban időzik, akkor is, amikor kitör a lázadás a Carolina II-ön. Az események után részt vesz a Barrington utána vadászatban, és időközben szép kapcsolathálózatot alakít ki India és Mezopotámia egyes területein.
A Barrigton iránti hajsza során veszteségek is érik, melyek személyes bosszúra sarkalják. 
1914-ben, amikor kirobban a háború, és lassan a Közel-Keleten is megkezdődnek a harcok, önkéntes pilóta lesz, miközben továbbra is azon igyekszik, hogy elkapja a kalózt. A többi pedig már kiderül a könyvből. ;)

Könyvklub: Ernest Hemingway - Búcsú a fegyverektől

Első körben le kell szögezzem, régen sírtam könyvön...


Sosem olvastam Hemingwayt. Mindig szemeztem a könyveivel, de valahogy nem volt alkalom, és mennyire örülök, hogy nem tizenévesként nyúltam hozzá először.
Az elmúlt egy-két évben elég sok háborús történetet olvastam és láttam, az I. világháború pedig különösen foglalkoztat, így nem is volt kérdés, hogy a Búcsú a fegyverektől is felkerül majd az olvasmánylistára.
A történet az olasz fronton játszódik a világháború alatt, elbeszélője és főhőse Frederic Henry, egy amerikai önkéntes, aki az egészségügyiek közt szolgál. Megismerkedik a fiatal skót ápolónővel Catherine Barkley-val, akit eleinte csupán megkapni akar, de miután megsérül, és hosszú időre kórházba kerül, egymásba szeretnek. A háború azonban tombol tovább, és Frederic-nek vissza kell térnie a frontra...
Miközben olvastam  a könyvet, utána olvastam Hemingway életének, amiből kiderült, hogy ez  a könyv erősen önéletrajzi ihletésű. Maga az író is önkéntesként szolgált az egészségügyi csapatokban sofőrként, míg meg nem sérült, ahol beleszeretett egy ápolónőbe. Évekig tartott a viszonyuk. Ez a tény számomra még megrázóbbá tette az egész cselekményt, mely szerintem egyébként sem könnyen emészthető. Hemingway nyers, lecsupaszított írói stílusa ugyanis a teljes valójában mutatja be a háború szörnyűségét az emberek kiábrándultságát, elállatiasodását, mindezt szembeállítva egy sokszor már-már bugyutának ható szerelmi történettel. Olvasgatva a véleményeket, az tűnt fel, hogy sokan hiányolták a háború még szemléletesebb ábrázolását, valamint a Frederic-Catherine szerelmi szál is bosszantott néhányakat. Nos Catherine engem elég sokáig idegesített, ám a végére szépen összeállt a kép, és megértettem, hogy ennek a szerelemnek igenis helye volt a történetben, mert az egész ettől vált igazán torokszorítóvá.
Frederic számomra nagyon könnyen megérthető, emberi főhős volt minden jó és rossz tulajdonságával együtt, döntéseinek miértjei olykor megkérdőjelezhetők, de én nőként is nagyon könnyen azonosultam vele, sőt a szívembe zártam. (Hiába az ilyen tökéletlen főhősök  a gyengéim, főképp, ha ilyen lelkesen fogyasztják az alkoholt...)

Hemingway már fent említett nyers fogalmazásmódja jól áll a könyvnek. Az írónak szokása volt, hogy nem használta agyon a jelzőket, azt mondván, hogy a lényeg a sorok közt rejtőzik. És bizony, amikor nekikezdtem a könyvnek, eleinte zavart, hogy minden rám van bízva, de néhány fejezet múlva teljesen beszippantott, és hamar elém tárult a háború és az élet kegyetlen valósága. Bár a könyvet nem szeretném elspoilerezni, de volt egy bizonyos csendőrös rész, aminél muszáj voltam megállni egy kicsit, mert annyira embertelen és épp emiatt szívszorító volt. Egyáltalán nem csodáltam, hogy a főhős akkor és ott egy bizonyos lépésre szánta el magát.
Nehéz most is szavakat találni, mert még most egy héttel később is gombóc van a torkomban, ahogy felidézem a történetet. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik vágynak valami klasszikusra. Ha háborús regényre vágytok a nagy csatákat itt nem igen kapjátok meg, ellenben sok minden mást igen, főképp egy gyönyörű leiratát annak, hogy mennyire értelmetlenek a háborúk. Hemingway könyve a témában kötelező darab Remarque: Nyugaton  a helyzet változatlan című regénye mellett.

Ami pedig engem illet, azt hiszem hamarosan folytatom a sort Az öreg halász és a tengerrel és az Akiért a harang szóllal.