2017. augusztus 10., csütörtök

Amit talán nem tudtál Charlotte-ról

Charlotte  A változások kora regénysorozat egyik fontos szereplője, aki bár az első kötetben még kissé háttérbe szorul, de később egyre nagyobb teret kap a történetben.  Amikor Charlotte megszületett a fejemben augusztus 10-ét jelöltem meg születésnapjakét, ezért most róla szól ez a kis bejegyzés. :) Lássuk csak kicsoda is Charlotte McAdams.


  • A teljes neve: Lady Charlotte Eleanor McAdams, és a történet szerint 1895. augusztus 10-én született, ezáltal ő a legfiatalabb a McAdams testvérek között.
  • Míg George és Sarah külsőben és sok belső tulajdonságukban is édesanyjukra ütöttek, addig Charlotte apjától örökölte szőke haját, kék szemeit, és a rá annyira jellemző odaadó, önzetlen magatartást.
  • Eltekintve a történet legelső fejezetében lejátszódó vitától (George veszik össze a szüleivel) Charlotte az egyetlen, aki nyíltan szembe mer szállni a szüleivel.
  • Charlotte sokáig félt George-tól, mert bátyja a születése után több mint egy éven át szanatóriumban feküdt, ezért nem ismerhette őt.
  • Még egészen kislány korában leesett a lóról, és bár komolyabb baja nem történt, rettegni kezdett az állatoktól. Lord McAdams úgy vélte, egy úrilánynak muszáj tudnia lovagolni, ezért az istállófiúra, Henryre bízta Charlotte-ot. A kislány fülig szerelmes lett, és sikeresen legyőzte a félelmét is.
  • Charlotte nem szereti, ha egy személy kivételével bárki is Lotte-nak szólítja.
  • A további kötetekben ő sem ül majd egy helyben eljut majd többek között Dublinba sőt New Yorkba is.
  • Bár aktívan nem vesz részt a női mozgalmakban, támogatja a női egyenjogúságot és a szocialista eszméket. Ez utóbbiból akkor ábrándul ki, amikor a világháború alatt a bolsevikok kivégzik az orosz cári családot.
  •  A háború után ő lesz az első, aki a 20-as évekre oly jellemző bubi frizurát vágat magának.
  • Nagyon hűséges Henryhez, de tiszteletben tartja, hogy a fiú nem őt szereti, amikor azonban őt is ki akarják házasítani visszautasítja a kérőjét
  • A történetben ő az első szereplő, aki megtanul autót vezetni.
  • Testvérei közül George áll hozzá a legközelebb.
  • Nagyon szeret olvasni, és titokban naplót is vezet.
  • A család ismerőseinek véleménye szerint, Charlotte szépségben kissé elmarad Sarah-tól, de személyiségét mindenki elbűvölőnek tartja.
  •  Bármiről lehet vele társalogni, akár férfiasabb témákról is. Szereti a vadászatokat, autóversenyeket, kártyajátékokat.
  • Kedvenc színe a kék.
  • Idegen nyelven alig beszél, mert a franciatanár ellenszenves volt neki, így nem tanult az óráira.
  • Az első világháborúban hadi nővérként szolgál, később pedig az orvosi pályán is elgondolkodik, amiben többen maximálisan támogatják.

2017. augusztus 8., kedd

Könyvajánló: L.J. Wesley - Egy űrállomás-takarító naplója

Két dolog eléggé távol áll tőlem: nem bírok autóban utazás közben olvasni, és nem igazán vagyok oda a sci-fikért, kivéve, ha azok a régi Star Wars filmek. (Most itt néhányan felhorkannak, hogy ehh, de az nem is sci-fi igazából) De ugye néha át kell lépni a határainkat, így Németország felé kocsikázva Tatabánya és Linz között ki is olvastam L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója című regényét.

A történet röviden egy Max nevű fickóról szól. Aki a Föld pusztulása utáni időkben szürke kis senkiként éli mindennapjait. Évtizedek óta űrállomásokat takarít, azt a legnagyobb hozzáértéssel, de azért az ő is látja, hogy így 150 év felett (ami itt csak középkorúnak számít) ideje volna valamit kezdenie az életével. Aztán egyik pillanatról a másikra lázadók közé majd egy felkelés közepébe csöppen, és megadatik neki a lehetőség, hogy hőssé váljon.

Nehéz részletezni az eseményeket spoilerek nélkül, főként mert a könyv elég rövid, ezért ebbe nem is mennék bele. A regény szerkezetét tekintve naplóregény, mégpedig remekül kivitelezett. A szöveg nincs túlírva, túlstilizálva, pont olyan, mintha valóban egy naplót olvasnánk. Max rendkívül cinikus, kissé talán kiégett figura, amiért imádtam. Szerettem a mellesleg odabökött megjegyzéseit, kikacsintásait. Különösen tetszett az egykori földi lét iránti érdeklődése. Ami egyébként is erőssége a könyvnek. A figura egyetlen hibája, épp cinizmusának köszönhető, néha kicsit jobban is kimutathatná az érzéseit. Na de én ezt a személyisége számlájára írtam, ennyi kaland után, pedig úgyis fejlődik az ember. Már, ha túléli... ugye. Az út, amit a könyv lapjain befut szerencsére nem a tipikus hősök útja. Ő is csak egy ember hétköznapi vágyakkal, hibákkal, akinek mellesleg néha (na jó, idővel szinte egyfolytában) kicsit kalandosabb az élete.
A többi szereplő közül kettőt emelnék ki. Lydia az egyetlen igazán cselekvő női karakter, és tökéletesen hozza azt, amit egy 21. századi történetben elvárunk egy női szereplőtől. Gyakorlatilag ő a vezéregyéniség, csupa férfi között, rendkívül erős és céltudatos, ám, amikor kell nő tud maradni. Ezt azért is tartom fontosnak, mert e tekintetbe sokszor esnek a végletekbe. A nő vagy megmentésre váró hercegnő vagy valójában férfi, csak nőnek van leírva, de semmi nőies nincs benne. Nos Lydia nem ilyen, és ez olvasás közben nagy elégedettséggel töltött el.
Két naplóbejegyzés közt egy kis alpesi reggeli.
A másik (személyes kedvencem) Felp volt. Amikor olvastam úgy döntöttem, ő a regény Han Soloja, de talán még nála is menőbb. Legalábbis nekem toplistás mellékszereplőm lett. Hihetetlenül laza, mindenre kapható figura, aki remek párost alkot Max-szel.
A többiekről nem beszélnék külön-külön. Alapvetően jól megírt karakterek, különféle képességekkel és jellemekkel, ilyen kis űrbrigantik. :)

Amit végezetül mindenképp ki szeretnék emelni, az a múlt felé való kikacsintgatás. Az elejtett közmondások és szólások, szokások nagyon jól színesítik a cselekményt, és közelebb hozzák az olvasóhoz is ezt a jövőbéli világot. Tetszett, hogy kellő részletességgel megismerhettük a Föld pusztulását is, és az utána kialakult rendszerről is kaptunk információt. Egyszóval szépen felépített világ ez, ahol sokszor a penész a legnagyobb ellenség. (De most komolyan, olvassátok el! :D )

Max naplójának egyetlen hibája, hogy "Miért csak ilyen hosszú?". Szomorú voltam, hogy elfogytak a lapok, mert teljesen beszippantott a világ. A vége pedig... hát igen, szeretem, ha az írók nem csak a szereplőikkel, de az olvasóikkal is gonoszak. Éljen a cliffhanger!

Én mindenkinek ajánlom, mert remek kikapcsolódás, rengeteg fordulattal, kalanddal és humorral, Max-et pedig garantáltan imádni fogjátok. :)

Ha szeretnétek elolvasni a könyvet, akkor ide kattintva megrendelhetitek.

Valamint kövessétek L.J. Wesley facebook oldalát, mert sok érdekességet olvashattok, láthattok, sőt könyvet is rendelhettek. :) Ha pedig dedikált példányt szeretnétek, akkor  augusztus 26-án gyertek el 3 órára a budapesti Eiffel Bisztróba az Író*Blogger*Olvasó Találkozóra.


2017. augusztus 1., kedd

A leggyönyörűbb háborús film - Dunkirk ajánló

Nem tudom... talán várnom kéne pár napot, akkor leülepszik, de annyira ki kell írjam magamból, mindazt, ami most bennem van. Mert ma olyasminek voltam részese a moziban, amit már régen tapasztaltam.



Hónapok óta vártam a Dunkirk-öt. Gyengéim a háborús filmek, és elég magas már a mérce. Na de Nolan! Ő egy rendezőzseni. Ezt már a Mementoval is bizonyította. 
Sokan úgy gondolják, egy egy film nem tud annyit adni, mint egy könyv. nem kell használd a képzelőerődet, nem gazdagítja a szókincset. Lehet, hogy így van. De a film nem könyv. A film valami egészen mást ad. Amikor megírsz egy könyvet, vagy egy remek dialógusokkal tűzdelt forgatókönyvet az egészen más, mint amikor szinte szavak nélkül, festőien fényképezett képekkel, hangokkal, robajokkal mesélsz el valamit.
A Dunkirk minden képkockája a csontodig hatol. A hangok és Hans Zimmer lüktető zenéje magába szippant. Ott vagy te is. Egy a végzetüket váró katonák közül. Te is érzed, ahogy a hajót lassan elönti a víz, reménykedsz, fuldokolsz, kétségbeesel. Ebben a 106 percben megérted, mi a háború, és nem csak megérted, de a részesévé válsz. 
A film egyik nagy erőssége emellett, hogy nincsenek egyéni hősök. Mindenki névtelen marad, a diadallal nem jár babérkoszorú és éljenzés. Mindenki ember, és mindenkire ott vár a végzete. Nincs vér, nincsenek csaták, de a németek is csupán egyszer másodpercekre bukkannak fel. Teli van emberi pillanatokkal sallang- és klisémentesen. A színészi játék pedig épp olyan zseniális, mint maga a film.
Cilian Murphy első megjelenését valaki a Kis herceghez hasonlította. És valóban olyan, ahogy a kabátja lengedezik a szélben, és ő ott áll egyedül a tenger közepén a hajóroncson. Kenneth Branagh alig tesz valamit a filmben, de a arcjátéka olyan, hogy mindent elhiszek neki, hogy retteg, hogy  bizakodik, hogy megkönnyebbül. De nála is nagyobb bravúr Tom Hardy. Ő már sokszor bizonyította, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb színésze, de a mostani alakítása több mint zseniális. Ő és a repülőgépe szinte eggyé válnak. Csak a szemeivel játszik, mert az arca nagyrészt takarva van. Minden rezdülése igaz és őszinte Részemről, ha a történetnek nem is volt főszereplője, de színészként Tom Hardy szó szerint a legmagasabban szárnyalt.

Ahogy néztem ennek  filmnek a tökéletes képeit, és részesévé váltam a II. világháború nagy tragédiájának, valaki eltűnt a lelkemből. Most értettem meg igazán a háborút, azt, hogy mennyit köszönhetünk névtelen hőseinknek. Amikor megláttam az utca embereit a moziból kijövet, hálás voltam, hogy most és itt élek, hogy előttem már megharcolták ezeket a rémes háborúkat. 
Nézzétek meg a Dunkirk-öt, mert ezután máshogy néztek a világra. És igen órákig hallani fogjátok a repülők zúgását...

2017. július 9., vasárnap

Könyvajánló - Vivien Bodre: The real love - Igaz szerelem

Még valamikor tavasszal egyeztünk meg Vivien Bodre-val, hogy postázunk egymásnak a könyvünkből. Mostanában mindig reményekkel telve állok neki egy-egy kortárs műnek, sőt kifejezetten lelkesít, hogy olyanok könyveit olvashatom, akikkel esetleg személyes kapcsolatban is vagyok. Így ezt a lehetőséget sem akartam kihagyni, és hamarosan hozzám is került a The Real Love - Igaz szerelem című könyv egy példánya.


A történet főhőse Olivia, egy fiatal olasz lány, aki díjugratóként nyeri sorra a versenyeket gyönyörű lovával Carte Blanche-val. Egyetlen igazi vetélytársa van, a jóképű nőcsábász Mark személyében.
Olívia és Mark egy időre kénytelenek egy fedél alá kerülni, és együtt készülni a versenyekre. Olívia fülig szerelmes, és úgy néz ki Markot sem közömbös főhősnőnk iránt. Lassan egymásba gabalyodnak, annak ellenére is, hogy a pályán továbbra is vetélytársakként kell küzdeniük. Ám mindent megváltoztat egy baleset. 
Olíviának újra kell építenie az életét, miközben igen nagy akadályokba ütközik, és Markkal való szerelme is veszélybe kerül.

***

Őszintén szólva nehezen rázódtunk össze ezzel a könyvvel. Alapvetően nem rajongok a  kifejezetten romantikus könyvekért. Olíviával sem találtam a hangot, ő igazi csajszi, én sosem voltam ennyire ilyen. Aztán a könyv negyedénél beszippantott a dolog. Elengedtem az elvárásaimat, azt, hogy ez tőlem kicsit idegen, és ettől kezdve élveztem. Még a Balaton parton is a könyvet bújtam, és egy-két nap alatt el is fogyott a 400 oldal. Ez pedig nagy szó. :)

A könyv sajnos tartalmaz nyelvtani, helyesírási hibákat. Sok volt a szó ismétlés, néha 1-1 jelenet nekem túl volt írva. Ám ezeket azért is szeretném rögtön itt leírni, mert ezek javíthatók a következő nyomtatásra, és tudjuk azt is, hogy ma kezdő íróként nem sok lehetőség van megfelelő embereket találni szerkesztésre, korrektúrára. Ennek a könyvnek mindenképp jót tenne, mert egy valóban könnyed, humoros alkotás, ami megérdemli, hogy minél tökéletesebben kerüljön az olvasói elé, így nyújtva emlékezetes élményt.
A, mint fentebb is írtam hihetetlenül csajos. Az E/1 jelenidőben írt forma miatt olyan, mintha végig Olívia fejében lennénk. Gondolatai, eszmefuttatásai sokszor nagyon csapongóak, kacifántosak, én sokszor magamra ismertem, és jókat mosolyogtam.
Tetszett, hogy az írónő olyan témákat választott, amiben érezhetően otthon van, így semmit sem éreztem hiteltelenek.
A stílus, a nyelvezet nagyon mai, ez pedig kell is, hiszen a
mai fiataloknak íródott. Erre rásegít, a sok utalás, a zeneszámok, könyvek, filmek, melyek csak még átélhetőbbé teszik a történetet.
Az olasz ételektől rendesen megéheztem, egy alkalommal képes voltam este leugrani fagyiért, annyira megkívántam a könyv miatt. Ez pedig nem semmi, mert amúgy nem vagyok fagyis. :)

Összegezve, egy kellemes nyári olvasmányt kaptam, jól tálalt romantikával, humorral és kezdő gyermekbetegségekkel, ám ezek idővel egyre kevesebbek lesznek, de hát mindent el kell kezdeni egyszer. :)
Én ajánlom ezt a könyvet, főleg még most a nyáron (kedvezményes is :) ) , mert remek kikapcsolódás lesz a vízparton, vagy a teraszon sütkérezve. Azért főzzetek, vagy rendeljetek előtte valami olasz kaját, mert biztosan meg fogjátok kívánni.

A könyvről és az írónőről többet tudhatsz meg a https://vivienbodre.wixsite.com/vivienbodre honlapon, és könyvet is rendelhetsz. :)

2017. július 7., péntek

Tőlem kérdezték, rólam írták


Egyre többször nyílik rá alkalmam, hogy interjúkban többet beszélhessek a könyveimről, az írásról, vagy épp bloggerek találják meg a könyveimet.
Itt most összeszedem nektek ezeket íz írások, melyek remélem kedvet csinálnak nektek Henryék kalandjaihoz :)


INTERJÚK:

Kalandos felnőtté válás négy kötetben - Velencei Rita interjúja
"Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy négy nap alatt két regényt is sikerüljön kiolvasnom. Márpedig pontosan ez történt velem a napokban: Tomcsik Nóra kitűnő történelmi regényeit egyszerűen lehetetlen letenni."

Boldog békeidők egy fiatal magyar írónő szemével - Skolik Ágnes interjúja



Sorsfordító történelem - Velencei Rita interjúja


A Penna Irodalmi Diák Klub interjúja
Fiatalok kérdeztek az írásról, az író társadalmi szerepvállalásáról, felelősségéről.



KÖNYVAJÁNLÓK/ÉRTÉKELÉSEK:

T.C Lang  írónő értékelése
"Aki csöpögős-romantikus történetet szeretne olvasni, ne ezt válassza. Aki viszont szereti a 1900-as évek elejének hangulatát, nyugodtan emelje le ezt a kalandokban bővelkedő kötetet a polcról! Én várom a folytatást! :)"

 Ellamara értékelése
"egy fontos dolog: NE ítélj a fülszöveg alapján. Ez nem egy tipikus, romantikus nyálregény, hanem egy remek kalandregény."

Bakos R. Laura ajánlója
"Betűkkel leírhatatlan, hogy én mennyire imádom Tomcsik Nóra A ​változások kora című könyvét."


2017. július 5., szerda

Válaszok nélkül - Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Ezúttal egy több szempontból különleges könyvet hoztam nektek.
Általában szeretek rögtön nekiállni az ajánló megírásának, amíg még friss az élmény, de Gulyás Péter könyve után muszáj voltam várni néhány napot. Egyrészt túlságosan a hátasa alá kerültem, másrészt nehéz olyan szerző könyvéről írni, aki három éven át tanított a főiskolán. Az  nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, de írni róla már egészen más...

Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a tér, ami a világot alkotja, és ha belegondol, hogy mennyire apró és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket.” (Pascal)

Rögtön első körben le kell szögezzem, hogy nagyon tetszett a könyv, és amint több időm volt olvasni, mint egy Tatabánya-Budapest vonatút, el is fogytak az oldalak.
A fülszöveg alapján egy klasszikus thriller ugrana be, ám itt semmi sem az, aminek elsőre látszik. Van egy filozófiatanár, aki igyekszik feldolgozni szerelme halálát, közben pedig épp zajlanak a szóbeli érettségeik. Az érettségi napján azonban egyre bizarrabb és abszurdabb dolgok történnek. Egy érettségiző meghal, egy öngyilkossággal fenyegetőzik, egynek nyoma vész. Főhősünk nekivág, hogy megoldja a rejtélyt és megtaláljon egy kulcsfontosságúnak vélt pendrive-ot és megakadályozza az öngyilkosságot.

Ez  a könyv egy remekül felépített thriller. Főhősünk, aki épp csak egy hajszálnyival szimpatikusabb, mint a regény többi szereplője, a nyomozás során bár rengeteg nyomot talál, válasz nem igazán érkezik. Újabb és újabb kérdések merülnek fel, minden egyre bizonytalanabb, és egy idő után már visszafordíthatatlanul száguldunk a teljes őrület felé. 
A szereplők tetteinek miértje homályos. Mi olvasók is sejtjük az okokat, ha csak nem annyiról van szó, hogy itt mindenki szociopata, de véleményem szerint többről van szó.
Ez és a tény, hogy ebben a könyvben mindenki megszállott a maga módján - az Igazgatónő a végsőkig ragaszkodik az érettségi zökkenőmentes levezetéséhez, míg más egészen elmegy addig, hogy... (na nem spoilerezek)- rendkívül nyomasztóvá teszi a könyvet. Miközben olvastam, önkéntelenül is felmerült bennem, hogy vajon ilyenek vagyunk-e mi emberek? Még ha a végtelen térségek örök hallgatása torz tükröt állít is elénk, a valóság valahol mélyen akkor is ott rejtőzik. Ennél fogva pedig a könyv remek kritikája a társadalomnak, oktatásnak és a filozófiának is. 
Főhősünk magatehetetlenül sodródik, és a végső megoldás véleményem szerint csak ideig óráig nyújthat segítséget. Végtelen üresség marad benne és az olvasóban is.

A filozófiai idézetek, utalások nekem kifejezetten tetszettek, bár az, hogy értettem mindent nem volna igaz, de nem zavartak meg, vagy tették homályosabbá az amúgy is zavaros eseményeket. Ellenben nagyon sokat adtak az atmoszférához és ahhoz a torokszorítóan nyomasztó érzéshez, mely végig kísért az olvasás során. Ráadásul kedvet kaptam, hogy néhány filozófusnak tüzetesebben utána nézzek. :)

Én bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akik valami igazán rendhagyó, izgalmas és intellektuális olvasmányra
vágynak. Letenni nem lesz könnyű, de feldolgozni sem. Olvassátok el!

2017. július 4., kedd

"Egy történetet, ami a peremen egyensúlyozik" - Interjú Gabriella Elddel


Interjúsorozatom következő vendége Gabriella Eld. :)

Gabival úgy másfél hónapja az egyik Író-Blogger-Olvasó Találkozón találkoztam, és hamar megtaláltuk a közös hangot, azóta több alkalommal is végigveséztük egymás karaktereit. Tetszik az a lelkesedés, ahogyan a könyveiről, hőseiről beszél. Az emlékek Jordan számára című könyvében bátran döntöget tabukat és alkot véleményt, mindezt rendkívül intelligensen, amit sok idősebb kortársa megirigyelhetne. Merthogy Gabi szemtelenül fiatal (még hozzám képest is :) ) . Ismerjétek meg most egy kicsit közelebbről, és olvassátok Jordant, mert megéri! Én alig várom, hogy olvassam a folytatást.



 Lassan befejezed az Ikercsavar krónikákat. Megvan már mi  a következő történet, amibe belekezdesz?

Nem csak, hogy elkezdtem, már meg is jelent egy eredetnovellája a történetnek a Főnix Könyvműhely, Halhatatlanok című kötetében. Az új mű szintén egy sorozatnak ígérkezik. :)  

Hogyan választottad a szereplők neveit? Van, amelyik jelentéssel bír, esetleg többet árul el a karakterről?


A szereplők nevei nálam kulcsfontosságúak; gyakran ők adják a karakter gerincét, ennek ellenére
nem bírnak túl sok mögöttes, „mély” tartalommal. A főszereplő Jordan Witzigreuter után kapta a nevét egy karácsony alkalmával, amikor az előadó számait hallgattam. Tehát Jordan karácsonykor „született”. Lothario neve a „Lethario” névből keletkezett betűcserével, ez egyébként árulkodik a származásáról is, bár nem tudatosan. Robin a DC-s szuperhős után kapta a nevét. Evon neve száz százalékig saját kreálmány, bár Ebony néven látta meg a napvilágot, de ez a név nem illett rá maradéktalanul. Nestor és Owen neve egyszerűen csak tetszett, szerintem nagyon jó hangzásuk van. Gok a kezdetek kezdetén egy rendszámtábla volt (a név maga, pedig a török Gök névből származik, ami kakukkot jelent). Siddhart neve egy „a” betű híján buddháé. Ez árulkodik róla, hogy minden pillanatban higgadtnak kell maradnia, nem számít, mi történik; a tiszta fejjel való gondolkodás számára elengedhetetlen.  


Valahol azt olvastam, hogy azért is vágtál bele Jordan kalandjaiba, mert az általad olvasott fantasykban nem találtad meg, amit kerestél. Mi volt ez? Mi hiányzott?

Egy könnyed fantasyt kerestem, nem túl keményvonalasat, ugyanakkor egy olyan történetet, ami túl tudott lépni a szerelmi háromszögeken. Egy történetet, ami a peremen egyensúlyozik. Viszont a legtöbb korombelieknek szóló könyv gyermekded volt, szerelmes, minimális és lebutított fantasy szálakkal, a fő mozgatórugójaként a romantikát tudtam volna egyedül megjelölni. Torkig voltam, hogy minden könyv, amihez hozzányúltam akkoriban, csalódás volt. Szerettem volna egy komoly történetet, sötét jeleneteket, akartam vért, erkölcstelenséget, tökéletlen hősöket és nem erkölcshuszárokat, egy férfi főszereplőt, illetve annyira kizárni a romantikát, amennyire csak lehetett. Így született meg a történet.  

Melyik karaktereddel tudsz a legjobban azonosulni? Miért?

Az első könyvből Gokkal, hiszen nagyon hasonlóak vagyunk; rendkívül célorientáltak és pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, és, hogy mit kell tennünk érte. A második könyv alatt percenként változik, viszont az utolsó részből Jordannel tudok a legjobban azonosulni. 

Egyszer te kérdezted tőlem, most én is kíváncsi vagyok.
:) Ha egész életedben csak egy könyvet olvashatnál, mi lenne az?

Bret Easton Ellistől a Nullánál is kevesebbet. Van benne minden, ami túléléshez kell. :) 

Szerinted, hogyan lehetne rávenni a fiatalokat arra, hogy többet olvassanak?

Ha rajtam múlna, az iskolák szintjén kezdeném a reformálást, mert a legtöbb embert ott riasztják el az olvasástól, egy-egy jó kis nyári kötelezővel. Az Egri csillagok, hogy csak egyet említsek a sok közül, barátok között is rémesen hosszú és szörnyű unalmas (pedig állítólag ez az egyik legizgalmasabb). Számomra legalábbis ez volt az egyik legnagyobb kínszenvedés, bár a Kőszívű ember fiai és a többi sem volt piskóta. Ez a sok kötelező olvasmány rengeteg gyereket riaszt el az olvasástól, amikor pedig valaki megpróbál egy-egy új darabot is becsempészni az ősi repertoárba (lásd Varró Dániel), kitör a káosz és minden szülő falra mászik. Sajnos úgy látom, hogy nagyon sok régimódi elme kezében nyugszik a tanterv. 

Mi volt a legőrültebb dolog, amit papírra vetettél?

Csak a rend kedvéért kettőt említenék: Odell ügyes-bajos (beteg) dolgait a második regényben, illetve Lothario apjának mételyező fétiseit szintén a Remények Jordan számára című műben. 

Ha egy híres íróval beülhetnél egy kávéra, ki lenne az, miért?
Azt hiszem, ha már az ő könyvét olvasnám életem végéig, akkor Ellis lenne az. :) 

Milyen típusú könyvek azok, amiket semmiképp nem olvasnál el?
Erotikus, motivációs, és bizonyos témájú (pl. szerelmi háromszög) romantikus művek. 

Szerinted Jordan és Henry megértenék egymást, vagy hamar a másik agyára mennének?

Szerintem nem telne el egy óra a találkozásuk után és Jordan már borozna, Henry meg szívná a varázscigit, szóval azt hiszem, nagyszerűen kijönnének egymással, de elég önpusztító egy barátság lenne, az biztos. :D 

Ha szeretnétek többet megtudni Gabiról és az Ikercsavar krónikákról, akkor látogassatok el facebook oldalára és blogjára.
Könyveket rendelhettek tőle valamint a Colorcom webshopjában vagy a Líra weboldalán. :)